MI AZ, AMI BŰZLIK ESTÉNKÉNT BÖSZÖRMÉNYBEN ÉS MIÉRT KELL MÉG MINDIG ELVISELNÜNK?

Egy ideje figyelem a helyi megnyilvánulásokat a témában és mivel ma este a társasházi erkélyünkön engem is megcsapott a kellemetlen szag – nem első és nem is második ízben –, vettem a fáradtságot és összegyűjtöttem néhány dolgot a témában, megosztva azokat közösségi oldalunk olvasóival.

Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a probléma megoldásához, vizsgáljuk meg elsőként annak gyökerét. Ehhez természetesen tudni kell, hogy több belterületi szennyező pontforrás létezik a városban és egy jó ideje a szennyvíztisztító telep is jóval büdösebb a korábban megszokottnál. De ezek kisebb-nagyobb hatókörű lokális bűzforrásnak tekinthetők. A nagyobb és az egész várost többé-kevésbé érintő probléma okaként én mást szagoltam ki! Ezt fejtem ki bővebben az alábbiakban.

Sertéshúsfogyasztás és nagyüzemi sertéstartás

Egy átlagos magyar ember évente mintegy 19-25 kilogramm sertéshúst vagy abból készült élelmiszeripari terméket fogyaszt. Ez a mennyiség kifejezetten magasnak számít európai és globális összehasonlításban egyaránt. Ez Böszörmény lakosságára kivetítve 638 tonna egy esztendőben, amely akárhonnan közelítjük egy jelentős mennyiség. Ha cinikusan szeretnék fogalmazni, akkor azt is mondhatnánk, hogy csökkentsük jelentősen a sertéshúsfogyasztásunkat – együnk több zöldséget és kerüljük a húsféléket az étrendünkben – és máris nagyot lépünk abba az irányba, hogy élhetőbb legyen környezetünk és csökkenjen ökológiai lábnyomunk. Arról nem is beszélve, hogy így egészségesebb lehet életmódunk is!

A nagyüzemi sertéstartás Hajdúböszörményben közvetlenül és közvetve egyes becslések szerint összesen nagyjából 50–100 embernek ad biztos megélhetést, amiből a közvetlen telepi munkahelyek száma nagyságrendileg 30–50 főre tehető (döntse el mindenki, hogy ez sok vagy sem, összehasonlítva az azzal járó bűzhatást!). A szektor modernizációja, azaz az automatizált etető- és szellőztetőrendszerek miatt az élőmunka-igény jelentősen lecsökkent, így egy-egy modern telep működtetéséhez viszonylag kevés, de szakképzett személyzet szükséges. A város meghatározó agrárcége mintegy 800 kocát tart és évente 18 000 hízósertést bocsát ki, de emellett vannak más nagyüzemi sertéstartó agrárvállalkozások is. Ezek vélhetően élnek a lehetőséggel, amellyel saját vagy bérelt mezőgazdasági területekre kijuttatva szabadulnak meg a hizlalás „melléktermékétől”, a híg sertéstrágyától, javítva ezáltal a város körüli termőterületek talajerő utánpótlását. Ám ezt nem mindegy hogyan és hová, valamint milyen széljárás mellett teszik!

Mi okozza a bűzhatást?

Ugyanis a híg sertéstrágya mezőgazdasági területekre való kijuttatása jellemzően erős bűzhatással jár, amely a szerves anyagok bomlásakor keletkező gázoknak köszönhető. Ilyenek például az ammónia és a kén-hidrogének, valamint azok bomlástermékei.

A bűzhatás oka elsősorban a rendkívül intenzív szag. Ugyanis a sertés hígtrágya magas víztartalmú és bomlékony szervesanyag, amelynek szaga a szétterítés során azonnal a levegőbe jut. Másodsorban a már említett sertéstrágyában lévő gázok a kellemetlen szagot főként az ammónia és különböző kénes vegyületeknek párolgásával okozzák. Ezeknek a vegyületeknek már egészen minimális koncentrációja is szúró, émelyítő szagot eredményez. Ez nagy mennyiségben a már városunkban „megszokott szaggal” jár. Végül, de nem utolsó sorban a trágya kijuttatásának ideje is sokat számít. Mivel a bűzhatás a kijuttatás utáni órákban vagy akár napokban a legintenzívebb, mindaddig érezzük annak hatását, amíg a trágya teljesen meg nem szárad vagy nincs a talajba dolgozva. Meleg, fülledt nyári vagy kora őszi napokon, illetve szélcsendes párás estéken a szagok nem tudnak felfelé eloszlani, hanem a felszín közelében megrekednek és azok a város egészét belenghetik.

Bár a hígtrágya kijuttatása teljesen legális és fontos tápanyagpótlási módszer a mezőgazdaságban, a technológiai fegyelem be nem tartása vagy a szerencsétlen széljárás a lakosság számára komoly életminőség-romlást okoz. Különösen, ha az rendszeressé válik, mint ahogy kezd a mindennapok részévé válni büszke mezővárosunkban: Hajdúböszörményben. Ezért érdemes azt is megvizsgálni, hogy hogyan lehet csökkenteni ezt a kellemetlen bűzhatást?

Hogyan lehet csökkenteni a bűzhatást?

A legeredményesebb csökkentési módszer az azonnali bedolgozás, azaz a talajba forgatás vagy az un. injektálós technológia. Ekkor a trágya közvetlenül a kiszórást követően a földfelszín alá kerül, beszántással vagy más hasonló eljárással. Ezeknek a módszereknek az előnye, hogy jelentősen csökkentik a szagterhelést. A másik módszer – amely csupán odafigyelést kíván a gazdálkodóktól –, a megfelelő időzítés! Ennek lényege az olyan szeles időszakok elkerülése a trágyaszórás alkalmával, amikor a szag lakott terület felé áramlása akadálytalan. Illetve a szigorú tilalmi időszakok betartása az alkalmazott technológiák alkalmazása során. A bűzhatást okozhatják ezen kívül technológiai hibák is. Ha a hígtrágyát hagyományos felületi szórással juttatják ki, a szagmolekulák a széllel kilométerekre elrepülnek. Ezért a jogszabályok előírják, hogy a trágyát azonnal a talajba kell forgatni (vagy közvetlenül a talajba injektálni). De ha ez késik vagy a szélirány kedvezőtlen, a bűz azonnal rátelepszik a lakott településrészekre. Megjegyzem – a városhatár konkrét megjelölése nélkül –, hogy többször volt alkalmam korábban hatalmas tartályokat húzó erőgépeket látni munka közben, amint hátul körbe-körbe locsolták a talajra a hígtrágyát. De nem emlékszem, hogy utánuk ballagott volna egy traktor, amire eke lett volna akasztva …

Mit mondanak a szabályok?

A hígtrágya kijuttatása szigorú hatósági engedélyekhez és talajvédelmi tervhez kötött „elvileg”, amelyet a Kormányhivatal agrárügyekért felelős osztálya hagy jóvá. Az országos jogszabályok már magukban foglalják – ugyancsak elvileg – a lakosság védelmét a túlzott bűzhatásokkal szemben. A jogszabályok főszabályként tiltják a hagyományos, bűzzel járó felszíni szétpermetezést (pl. az ütközőlapos terítést). Előírás, hogy a hígtrágyát közvetlenül a talajfelszín alá kell juttatni (injektálni) vagy a kijuttatással egy időben azonnal be kell dolgozni a talajba. Ez a technológia akár 90%-kal is csökkenti a szagterhelést. Ezen kívül léteznek közegészségügyi védőtávolságok a lakóövezetek mellett, valamint időszakos kijuttatási tilalmak is!

Mivel egyszerű városlakóként úgy gondoltam, hogy az önkormányzatnak van külön környezetvédelmi és külön mezőgazdasági bizottsága is – városi pénzen tartott szakértőkkel és komoly hivatali apparátussal -, ez az ügy pikk-pakk megoldódik. De mióta megy a posztolgatás az ügyben, sajnos nem találkoztam valódi érdemi lépésről szóló bejelentéssel.

Mit tehet a lakosság vagy az önkormányzat, ha elviselhetetlen a bűz?

Bár saját rendeletet nem hozhat a település – mivel magasabb szintű jogszabály a problémát elvileg részletesen szabályozza -, a lakosságnak és az önkormányzatoknak a következő törvényes utak állnak rendelkezésére a probléma kezelésére:

Bejelentheti a problémát a Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Főosztályának levegővédelemmel foglalkozó csoportjánál (sajtóértesüléseim szerint ez megtörtént). Ennek kapcsán a zöldhatóság a nevén nevezett gazdálkodót vizsgálhatja, hogy betartja-e az azonnali bedolgozás szabályait. Továbbá ellenőrizheti, hogy megfelelő technológiát használ-e, fényt derítve arra, hogy az alkalmazott módszer illegális megoldás vagy esetleg valami költségkímélő „okos” újítás-e. Ha a vizsgálat jogsértést állapít meg, szabálytalanság esetén bírságot szabhat ki vagy akár a bűzhatással járó tevékenységet fel is függesztheti.

Ezen kívül bejelentést lehet tenni a Hajdúböszörményi Járási Hivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Osztályánál, az ügy kivizsgálása érdekében. Ez a hatóság vizsgálhatja a telepi trágyatárolók kapacitásainak meglétét és műszaki állapotát, valamint azok esetleges szivárgásait. Ezen kívül ez a hatóság ellenőrizheti a gazdálkodó állattartók trágyázási naplóit és terveit. Tehát ellenőrizhetik a gazdálkodók által vezetett azon kötelező nyilvántartásokat, amelyek rögzítik a kijuttatott hígtrágya mennyiségeket azok konkrét célterületeivel.

Két ötlet a probléma kezelésére

Két ötlet a probléma kezelése kapcsán: Az egyik egy polgári jog által kínált lehetőség, a birtokvédelmi eljárás. Ha a szaghatás a szükségesnél nagyobb mértékben korlátozza a lakosokat az ingatlanjaik rendeltetésszerű használatában (szomszédjogok megsértése), a helyi jegyzőnél vagy az illetékes bíróságon birtokvédelmi eljárás kezdeményezhető. A másik ötlet vagy inkább javaslat, hogy a magyar országgyűlés szigorítsa a vonatkozó jogszabályt, amely a kijuttatási védőtávolságokat és időszakokat taglalja. Továbbá kerüljenek meghatározásra az alkalmazható és elérhető legjobb technológiák, amelyek használatára kötelezhetők a nagyüzemi állattartótelepek a bűzhatás csökkentése érdekében. És ne feledjük a lakossági kártérítés lehetőségköreinek bővítését sem! Ebben akár a mi képviselő asszonyunk is tehetne érdemi lépéseket, a helyi érintettség okán (segítségünket ezúton felajánlva!).

Sikeres példák más településekről

Értekezésem végén hadd említsek meg néhány sikeres példát kis országunkból, amelyek az idő síkján nem oly távolaik. Onnan, ahol a tenni akarás nem csupán hozzá nem értéssel párosult. Érdemes utána nézni a háromezer lakosú dél-alföldi Nagymagócs község kálváriájának, vagy még ennél is jobban ajánlom a bakonyi Kisbér települést. Itt több tucat helyi lakost hathatósan segített a kisváros önkormányzata és részükre összességében közel kétszázmillió forint sérelemdíjat ítélt meg a bíróság első fokon, a települést elárasztó bűz miatt, azt a jószágtartó céget elmarasztalva és kötelezve jóvátételre, amelynek bűze évekig belengte és megkeserítette a kisváros lakóinak életét.

Reméljük, városunkban sem kell már sokáig szagolni a bűzt és az illetékesek megtalálják itt is annak forrását. Sokat nem kell hozzá találgatni, hogy hol keressék!

Molnár Antal, a Zöld Kör elnöke