Csatlakozz önkéntesként csapatunkhoz és segítsd környezet- és természetvédelmi tevekénységeinket!
A Csordalegelő egy néhány tíz hektár kiterjedésű löszgyep terület, amely egykor szarvasmarhák legeltetését szolgálta közlegelőként Hajdúböszörmény város közvetlen szomszédságában. A város nyugati szélén található, a köztemető mögött.
Megközelíteni a Balmazújváros felé vezető alsóbbrendű közútról a legegyszerűbb, a várost elhagyva az autópálya felhajtó előtti körforgalomból az ipartelep felé kihajtva (északi irányba), majd néhány száz métert megtéve.
Ez az egykor 600 hold kiterjedésű löszpuszta a hajdani külterjes állattartáson alapuló tájhasználat egy, a város körül utolsóként fennmaradt darabja, emléke. Még fél évszázada tavasztól-őszig a városi gazdák szarvasmarhái legeltek napközben ezen a közlegelőn, hogy délutánonként maguk ballagjanak haza a fejés idejére.Az állattartás, az állatlegeltetés szorosan összefügg a hajdúléttel, hisz a hajdúk állathajcsárok voltak, majd állattartók lettek.
A hajdúvárosok mindegyikében, így Böszörményben is jelentős nagyságú volt az állattartáshoz a legelőterület.
Ezért a böszörményi hajdú állattartó paraszti múltunk máig fennmaradt ősi hagyatéka ez a helyszín, amely a második világháború idején katonai reptér is volt egy rövid ideig. Majd a szocialista tervgazdálkodás időszakában és az elmúlt években az iparosítás célkeresztjébe került.
A legeltetés a helyi termelőszövetkezetek állattartó telepeinek, tehenészeteinek beindulásával 1967-ben jelentősen csökkent, de néhány gazda egészen a közelmúltbéli rendszerváltás környékéig használta néhány tehénnel a legelőt.
A Hajdúhát löszpusztáit szinte teljes egészében művelésbe fogták az előző generációk. Ezért a környékünkön néhány kunhalom, valamint löszmezsgye és gyepfolt őrzi az egykori ősi táj természeti értékeit.
A Keleti-főcsatornán túli gyepek már többnyire a Hortobágyhoz tartoznak természetföldrajzi értelemben. Ezért fontos a fennmaradt löszgyepek, így a böszörményi Csordalegelő megőrzése, védelme.
Botanikai értékeit tekintve a Csordalegelő jelentős részét társulástani szempontból a jó minőségű csernozjom talajon kialakult csillagpázsitos löszlegelő (Cynodonti-Poëtum angustifoliae Rapics ex Soó 1957) nevű társulás alkotja,
annak nedvesebb, mezofilabb környezetben kialakuló réti ecsetpázsitos változatával (alopecuretosum pratensis typicum).
A területre korábban a löszpusztarét (Salvio nemorosae-Festucetum rupicolae Zólyomi ex Soó 1964) nevű növénytársulás alkotta vegetáció volt a jellemző, azonban a gyep felülvetésének, évszázadokon keresztüli folyamatos legeltetésének következtében alakult ki a mai degradáltabb, de tájképileg értékes, ugyanakkor természeti értékekben még mindig gazdag képe.
Az extenzív igénybevételnek (mérsékelt legeltetés) köszönhetően maradhatott fenn itt a Tiszántúlon megritkult, védett löszpusztai növény, a kései pitypang (Taraxacum serotinum W. et K.) egyik jelentős állománya.
Fotó: Zöld Kör archívum
Fotó: Zöld Kör archívum
Fotó: Zöld Kör archívum
Fotó: Zöld Kör archívum
A legelő déli része kevésbé értékes, nem mutat természetközeli állapotot. Itt az emberi tevékenységek révén – például a két évtizede épült autópálya deponálásra használt területének öröksége – a ruderális, bolygatott területekre jellemző gyomtársulások növényzete jellemző.
Az agresszívan terjedő, allergiás megbetegedéseket kiváltó gyomnövények, köztük a libatop-fajok (Chenopodium), az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) és a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus) tömegessé válása a szőrös disznóparéj-fehér libatoppal (Amarantho-Chenopodietum albi) jelzik a degradáltságát az egykoron mezei virágoktól tarka mezőnek.
Az ilyen jellegű területek legeltetésre sem alkalmasak.
A terület zoológiai értékeinek alapos feltárása 2025. tavaszán kezdődött meg, de mint szigetszerű természetes élőhely számos állatfaj utolsó menedéke a környező agrársivatagban. A nyugati-temető sírkertjének idős fái és bokros élőhelyei az énekesmadarak számára kedvező életfeltételeket biztosítanak a legelő tőszomszédságában.
A legelő rovarvilágának feltárása még várat magára, de az bizonyos, hogy nappali lepkék tekintetében relatíve gazdag. Hüllők- és kétéltűek közül említésre méltó, hogy a legelőt átszelő Brassó-érben megtaláltuk a mocsári teknőst (Emys orbicularis). Ezen kívül a zöld varangy(Bufo viridis), barna varangy (Bufo bufo) és zöld levelibéka (Hyla arborea) jelenléte kimutatható. Hüllők közül ezidáig a fürge gyík (Lacerta agilis) előfordulás lett bizonyított.
Madarak közül számos énekesmadárfaj mellett a vörös vércse (Falco tinnunculus) és az erdősávban az egerészölyv (Buteo buteo) is költ. De rendszeresen vadászik a területen a barna rétihéja (Circus aeruginosus). Gázló madarak közül rendszeresen megjelenik a városban költő fehér gólya (Ciconia ciconia), a nagy kócsag (Ardea alba) és elvétve a szürkegém (Ardea cinerea). Korábban lehetett hallani a fű közt megbújó harist (Crex crex) is, de ma már nyoma sincs.
Fotó: Zöld Kör archívum
Fotó: Zöld Kör archívum
Fotó: Zöld Kör archívum
Fotó: Zöld Kör archívum
Emlősök közül meg kell említeni, hogy egykoron a közönséges ürge (Spermophilus citellus) jelentős állománnyal bírt a legelőn és a magyar földikutya (Nannospalax leucodon hungaricus) előfordulásáról is vannak adatok, de ezek már eltűnték a tájból. De lehet találkozni a legelőre betévedő európai őzekkel (Capreolus capreolus), mezei nyúllal (Lepus europaeus) és vörös rókával (Vulpes vulpes). Apróbb emlősállatok közül a közönséges vakond (Talpa europaea), a keleti sün (Erinaceus roumanicus) és a mezei pocok (Microtus arvalis) jellemző állatok a legelőn.
Fotó: Zöld Kör archívum
Fotó: Zöld Kör archívum
Fotó: Zöld Kör archívum
Fotó: Zöld Kör archívum
A legelő déli része kevésbé értékes, nem mutat természetközeli állapotot. Itt az emberi tevékenységek révén – például a két évtizede épült autópálya deponálásra használt területének öröksége – a ruderális, bolygatott területekre jellemző gyomtársulások növényzete jellemző. Az agresszívan terjedő, allergiás megbetegedéseket kiváltó gyomnövények, köztük a libatop-fajok (Chenopodium), az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) és a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus) tömegessé válása a szőrös disznóparéj-fehér libatoppal (Amarantho-Chenopodietum albi) jelzik a degradáltságát az egykoron mezei virágoktól tarka mezőnek. Az ilyen jellegű területek legeltetésre sem alkalmasak.
A terület zoológiai értékeinek alapos feltárása 2025. tavaszán kezdődött meg, de mint szigetszerű természetes élőhely számos állatfaj utolsó menedéke a környező agrársivatagban. A nyugati-temető sírkertjének idős fái és bokros élőhelyei az énekesmadarak számára kedvező életfeltételeket biztosítanak a legelő tőszomszédságában.
A biológiai sokféleség az emberi élet egyik alappillére a Földön. Ezt pedig jelenleg olyan mértékben romboljuk, amire a történelem során nem volt eddig példa. Az ipari forradalom óta az emberi tevékenység egyre növekvő mértékben pusztítja az erdőket, gyepeket, vizes élőhelyeket és más ökoszisztémákat. Ez pedig végső soron az emberi társadalom egészségét is fenyegeti. A Föld jégmentes talajfelületének 75%-a jelentősen átalakult, a vizes területek több, mint 85%-a pedig eltűnt.
Az elmúlt néhány évtizedben a szárazföldi biológiai sokféleség csökkenésének legfontosabb mozgatórugója a földhasználat változása, elsősorban a természetes élőhelyek mezőgazdasági rendszerekké való átalakítása volt. Emellett pedig az óceáni ökoszisztémákban leginkább a túlhalászat a biodiverzitás csökkenésének oka. Jelenlegi tudásunk szerint tehát globális szinten nem a klímaváltozása a legjelentősebb előmozdítója ennek a csökkenésnek. A következő évtizedekben azonban a tendenciákat figyelve várhatóan fontosabb lesz, mint a többi kiváltó ok.
A biológiai sokféleség csökkenése nemcsak természetvédelmi kérdés, de erkölcsi, társadalmi, gazdasági és globális biztonsági probléma is. Végső soron: önfenntartási kérdés. A biológiai sokféleségnek létfontosságú jelentősége van az élelmiszer, a víz, az energia, a gyógyszerek és egyéb alapanyagok biztosításában.
Ezen felül elengedhetetlen a klíma, a vízminőség, a beporzási folyamatok, valamint az árvízvédelem és belvíz szabályozásában. Mindemellett a természet a fizikai és pszichológiai egészségünk, valamint az identitásunk formálásához is hozzájárul. Ezek a tulajdonságok nemcsak az életminőségünkben töltenek be főszerepet, de a kulturális integritásunkban is.
A Zöld Kör helyi közhasznú környezet- és természetvédelmi szervezet 2025. kora tavaszától őszig igyekszik a Csordalegelő növény- és állatvilágát, valamint tájértékeit felmérni és dokumentálni. Ezen túl a legelő történetét is igyekszünk feltárni levéltári és fennmaradt egyéb források segítségével. Ezt követően egy tanulmányban kívánjuk összefoglalni a kutatás eredményeit, amelynek figyelembevételével teszünk javaslatot Hajdúböszörmény Város önkormányzatának képviselő-testülete felé, hogy a természeti értékek megőrzésére érdemes területrészeket nyilvánítsa helyi jelentőségű természetvédelmi területté. A javaslatcsomag tartalmazni fogja az adott terület ingatlan nyilvántartási adatait és kiegészül egy természetvédelmi kezelési terv tervezettel. Ez a törekvés a megmaradt gyepterület mintegy felét érintené, amely hozzávetőleg 40 hektár kiterjedésű északi része a megmaradt legelőnek.
A terület hasznosítását illetően a hagyományos tájhasználat visszaállítása lenne a legjobb megoldás, azaz a legeltető állattartás visszacsábítása a területre helyi állattartó gazdák segítségével. Ha nem lehetséges marhák tartása, akkor akár juhok legeltetésével. Ez megteremthetné a lehetőségét a mára fokozottan védett ürge egy kisebb állományának a visszatelepítéséhez, amelyhez szükség van a legeltetésre.
Ugyanis ennek a kisemlősnek szüksége van a biztonságérzet miatt arra, hogy mindig olyan alacsony legyen a környezetében a fű, ahonnan felágaskodva szétlát. A visszatelepítést nem csak természetvédelmi okok vezérelnék, hanem érzelmiek is. Hiszen a böszörményieket régen „ürgéseknek” becézték, míg volt ürge, azonban körülbelül két-három évtizede eltűnt a város határából! Fontosnak tartanánk továbbá gulyakút visszaállítását, amely mára elhanyagolt állapotban várja a jobb sorsát a legelő közepén.
Ezentúl rekreációs és ökoturisztikai célú fejlesztéseket is üdvözölnénk a területen, például egy vagy két helyszínen tűzrakóhellyel ellátott pihenő kialakításával, valamint kutyasétáltatásra és technikai sportokra kijelölt területrésszel. Ez utóbbiakat azért, mert sokan járnak ki ilyen céllal a legelőre. Mert van rá igény és máshol nincs hozzá megfelelő tér, minden egyéb terület magántulajdonban van, némelyik még körbe is van kerítve.
Ha támogatja a legelő védelmét, mindenekelőtt arra kérjük, hogy írja alá egyesületünk petícióját (ha még nem tette meg).
Ezzel a választókorú hajdúböszörményi lakcímmel rendelkező polgárok támogathatják aláírásukkal a Zöld Kör törekvését, hogy a hajdúböszörményi Csordalegelő helyi jelentőségű természetvédelmi terület legyen a jövőben. Megakadályozva ezzel a gyepterület beépítését, megőrizve természetes élőhely jellegét és segítve természetvédelmi, valamint szabadidős céllal történő megőrzését az utókor számára.
Az aláírás gyűjtő ívek eredeti példányai a kampány végén Hajdúböszörmény Város Polgármesteri Hivatalához kerülnek benyújtásra a kezdeményezés kapcsán.
Természetesen ezen túl a jó szándékú, jobbító célú ötleteknek és javaslatoknak is örülünk, amelyek segítenek megőrizni és bemutatni mai formájában a legelőt.
Kapcsolat:
ZÖLD KÖR iroda
4220. Hajdúböszörmény, Bocskai tér 2., II. emelet 203. helyiség (Hétfő-Csütörtök, 9:00 – 16:00)
e-mail: info@zoldkor.net
telefon: 06(52) 280 038, 06(20) 9556 758
facebook.com/zoldkor
Mentsük meg a Csordalegelőt! társasjáték játékmezejének és játékszabályának letöltése!
„Az Európai Unió támogatásával. Az itt kifejtett tartalom nem feltétlenül tükrözi az Európai Bizottság vagy a végrehajtó ügynökség (EACEA) álláspontját, kizárólag a szerzők gondolatait és véleményét. A Bizottság és az EACEA semmilyen módon nem felelős ezekért.”
