Zelemér középkori templomának romja és az alatta lévő domb, mint helyi jelentőségű természeti érték 1981 óta védett. A kurgánon (kunhalmon) álló torony- és falmaradványok a 14. századi oklevelekben már említett és a középkorban elpusztult Zelemér falu egyetlen fennmaradt emlékei. A tatárjáráskor elpusztult és ezután újra települt dombon a 16. században épült a későgótikus, egyhajós, félnyolcszög alakú, északi sekrestyével épült templom. A szentély, a hajó és a torony együttes hossza kb. 26 méter, a hajó szélessége 6,6 méter volt. A 4,5 x 4,8 méter alapterületű torony valószínűleg őrtorony funkciót is ellátott. A falu 1594-ben véglegesen elpusztult. Emlékét elpusztult templomának romja és a határrész neve őrizte meg. A templomrom 1907 óta műemlék. 1938-41 között Csiha Antal és Sőregi János tárta fel, alapfalait társadalmi munkával tették bemutathatóvá 1972-ben.

Romjaiban is impozáns látvány. A halom ex lege, országosan is védett. Több tájékoztató tábla is jelezi jelentőségét. A rom alatt lévő halom azon kunhalmok sorába tartozik, amelyek a mintegy négyezer évvel a Kárpát-medencében élt nomád lovas népek hagyatékai, s alapvetően temetkezési céllal épültek. Természetvédelmi jelentőségük abban rejlik, hogy sok esetben ezek növénytakarójáról lehet következtetni a sok helyen művelésbe vont szomszédos, nagy felületeket foglaló agrárterületek hajdani növényvilágára.

Legegyszerűbben vasúton megközelíthető meg a Debrecen – Tiszalök szárnyvonalon, közvetlenül Zelemér vasúti megállóval szemben emelkedik a táj fölé a domb és a rom.