Tócó-völgy

A Tócó-ér völgyének eredetvidéke, a böszörményi Zelemér határrészben 1996 óta helyi jelentőségű védelmet élvez 24,5 hektár területen, amely az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk óta a Natura 2000 ökológiai hálózatnak is a része. A Tócó sekély vizű, tocsogós alföldi ér, amely a hajdúsági löszháton Hajdúböszörménytől délre három ágból ered a Zeleméri templomrom alatt. Az ér egyszerre felszíni vízfolyás és a talajvíz lecsapoló meder. Sőt 2023 évtől a Civaqua projektnek köszönhetően a Debrecen vízellátását is segítő felszíni vízelvezető rendszer része.

Az eret párhuzamosan kísérő kaszálók és fűzligetek tájképileg is jelentősek, különösen kora tavasszal, amikor a fehér és hamvas (vagy rekettye) füzek barkát bontanak, s a bokrosok alját pedig a martilapuk és gólyahírek százai sárga szőnyeggé varázsolják. Mint geológiai határterület a Tócó-völgy és környéke növényföldrajzi választóvonal a Nyírség és a Hajdúság között. Mint minden ilyen átmeneti egység biogeográfiai szempontból levert, de ugyanakkor gazdag flórával és faunával rendelkezik. Társulástani szempontból kiemelkedők az üde kaszálórétek (Arrentheretum eleatoris), a szittyós láprétek (Juncetum subundulosi) és a mocsárrétek (Agrostetum stoloniflorae) jelenléte, amelyek az ér melletti füves területekként igen értékes növényfajokat rejtenek. Ilyenek például a mezei gólyaorr (Geranium pratense), a sárga borkóró (Thalictrum flavum), a mocsári gólyahír (Caltha palustris), a sárga nőszirom (Iris pseudacorus) és tavaszi aspektusban a tömegesen virágzó védett merevszőrű boglárka (Ranunculus strigulosus). Állatvilágát tekintve érdemes megemlíteni, hogy vizenyős részei és maga az ér is szaporodó helye a kétéltűeknek: így a barna és zöld varangynak (Bufo bufo és viridis), barna ásóbékának (Pelobates fuscus) és mocsári békának (Rana arvalis), valamint a közönséges tarajos gőtének (Triturus cristatus) is.