Zöld Kör

A Föld Barátai Magyarország tagja

Ma van a beporzók napja

A méhekről sok esetben az embereknek legelőször a méz, mint áldásos tevékenységük egyik végterméke jut eszükbe. A méz fontos és egészséges élelmiszer, előállítása pedig szintén fontos gazdasági ágazat.
Magyarországon több mint húszezer méhész egymilliót meghaladó számú méhcsaládot gondoz és tart fenn. Ezek a mézelő méhek (más néven nyugati házi méhek) azonban egy másik fontos szerepkört is betöltenek a virágok megporzásán keresztül, ami a gazdasági termelést, táplálkozásunkat és az ökológiai rendszerek működését alapjaiban meghatározza.
A mézelő méhek mellett azonban sok, kevésbé ismert rovarfaj játszik hazánkban is rendkívül fontos szerepet a növények megporzásában. A mézelő méhvel rokon, de vadon élő vadméhfajok száma Magyarországon hozzávetőleg 700, a világon 20-25 ezer. Ezek életmódjukban, méretükben, viselkedésükben és az általuk látogatott virágok körét tekintve is nagyon sokszínű csoportot alkotnak.
A vadon élő beporzók sok esetben hatékonyabbak a mézelő méhnél, és sok növényfaj esetében azok egyedüli beporzói. A lucerna beporzásában például a szabóméhek, poszméhek az igazán jó szövetségeseink, egyes paradicsomfajták esetében szintén a poszméhek a hatékony beporzók. Utóbbinál üvegházi paradicsomtermesztésben gyakran földi poszméhcsaládokat telepítenek a megfelelő termelés érdekében. Gyümölcsfák megporzása során megfigyelték, hogy a vadméhfajok a kevésbé kedvező időjárási körülmények között is aktívabbak maradnak, mint a mézelő méhek, és a vad beporzók jelenléte pl. almásokban magasabb termésátlagot eredményez, a házi méhek jelenlététől függetlenül. A vad beporzók jelenléte gyakoribb mozgásra, helyváltoztatásra, így hatékonyabb együttes beporzásra ösztönözheti a mézelő méheket is, egy napraforgón végzett tanulmány szerint.
Sajnos az elmúlt évtizedekben mind a mézelő méhek, mind a vad beporzók száma jelentős hanyatlást mutatott. Németországban a nyár közeli repülőrovar-biomassza 82%-kal csökkent 1989-2016 között. A rovarfajok több mint 40%-a kihalással veszélyeztetett a Földön, és köztük a lepkék, hártyásszárnyúak (azaz részben a méhek) a legveszélyeztetettebb csoportok közé tartoznak. Egyes európai országokban a kihalással veszélyeztetett méhfajok aránya meghaladja az 50%-ot is.
A beporzó fajok csökkenésének hátterében számos tényező áll. A tájhasználat változása az egyik, melynek során a szántóföldek területe jelentősen megnőtt a természetközeli élőhelyek rovására. A másik jelentős tényező a mezőgazdasági növényvédőszerek hatása, amely nem csak a kártevőket ritkítja, hanem mind más rovart is. A vegyszerek nem is feltétlenül csak azonnali rovarpusztulást okozhatnak, hanem idegrendszeri tüneteket is előidézhetnek, megváltoztathatják például a beporzó rovarok viselkedését. Ha pedig ezek nem találnak vissza a fészkükhöz, kaptárukhoz, az számukra végzetes lehet.
Vigyázzunk hát beporzóinkra – a méhekre és rokonaikra, valamint a lepkékre - a mezőgazdasági tájban is, hogy a jövő generációk is gyönyörködhessenek bennük és élvezhessék a rovarbeporzás hasznát a jövőben is.