Képes beszámoló a július 27 és augusztus 1 között lezajlott önkéntes erdőtisztító táborról.
"Bármerre is tekint a szem,
Mindenütt: élet! élet!
Rózsás öléből hinti szét
Anyánk, a nagy Természet."/Réthy László/
Történt egyszer, hogy a Belső erdei pihenőbe 15 önkéntespalánta érkezett, ahol hat napon keresztül a Város-erdő oltalmában, testközelből tapasztalták meg, mit is jelent természetvédőnek lenni. Ahogy az a Nagy Könyvben meg van írva, ezek a csöppségek kezdetben még nem sokat tudtak arról, milyen égetően fontos vigyázni a Föld kincseire és hogy az okozott károkért a felelősség nem egy adott korszakot, hanem egyénenként mindenkit terhel.
Minden reggel gyülekezőt tartottak a "Gondolkodóban", ahol megbeszélték a nap feladatait. Na de ám itt nem csupán munkáról esett szó, hanem olyan kérdéseket is megvitattak, melyek időközben felmerültek bennük. Így, közösen jöttek rá például arra is, hogy mennyi-mennyi lehetőségük van a mindennapjaik során keletkező hulladékot csökkenteni. A legtöbben szelektív hulladékgyűjtő sziget közelében laknak, így csak szólniuk kell a szüleiknek, hogy a papírnak, üvegnek és műanyagnak otthon külön helye legyen. Rájöttek arra is, ha megunnak egy játékot, az még nem jelenti azt, hogy egy barátjuk nem örülne neki. Ezért megegyeztek: ezentúl egymás között cserélni fogják a megunt játékokat, ruhákat.
Miután ezekhez hasonló bölcs megállapításokat tettek, hozzáláttak a környék varázslatos és rejtőzködő természeti kincseinek felfedezéséhez. Hol gyalog, hol lovaskocsin vágtak neki az útnak, amit különösen kedveltek, hiszen így útközben, a tiszta levegőt belélegezve madarak, vaddisznók, őzek, szarvasok nyomát kutatták. Ők már tudják milyen felemelő érzés nyitott szemmel járni és lépten-nyomon lesni a környezetben lapuló életközösségeket. Kis barátaink eljutottak a misztikus Zeleméri Csonkatoronyhoz, a számos titkot rejtő Tócó-völgyhöz és a madárfajokban gazdag Gyertyános-, valamint Gyöngyvirágos-tölgyeshez.
Az ifjú táborlakók egyik feladata az volt, hogy segítsék megszabadítani a gyöngyvirágos-tölgyest az agresszívan terjedő özönnövényektől és a korábban arra járó kirándulók hátramaradt hulladékától. Több zsák szemetet összegyűjtve megtanulták, hogy a természetben járva csak olyan anyagokat szabad eldobálni, amelyek lebomlanak, tápanyagul szolgálnak a fáknak. Hiszen a körforgás úgy teljes, ha egyik élőlény táplálja a másikat, hogy az majd tiszta levegőt, illetve további tápanyagot adhasson a többinek. Az emberek gyakran dobálnak el olyan holmikat, melyek nem táplálják a földet, és csak nagyon hosszú idő után bomlanak le. Egy elhagyott reklámszatyor könnyen okozhat fulladásos halált az arra járó vadállatok számára.
A hat nap alatt megtanulták, hogy együtt többet nyomnak a mérlegen. A sokszínűség egy olyan érték, amit hagyni kell kibontakozni. Ezért van, hogy egymástól különböző emberek egységesen és sikeresen lépnek fel egy közös cél érdekében. Bár ennek a tábornak vége, és lesznek, akiket úgy elsodor az élet a Város-erdőtől, hogy többet nem találkoznak, a közös tapasztalatok megmaradnak és kellő bátorsággal kamatozni is fognak az élő, élhető és fenntartható jövő jegyében.
(A táborról folyamatosan bővülő képgyűjteményünket a galéria fül alatt éred el.)
