A hajdúböszörményi Disznósháti-gyep egy közel 20 hektáros kaszáló és egy néhány hektáros fiatal tölgyes, a város közigazgatási területének észak-nyugati csücskében 2004 óta védett. A terület a helyiek szóhasználatában „rét” névre keresztelt határrészben található, amely természetföldrajzilag a Hortobágy tájegységhez tartozik.

A terület kicsiny kiterjedése ellenére számos botanikai értéket rejt, így a Disznóshát egy igazi színes élőhelysziget a szomszédságában zömmel mezőgazdasági kultúrával körbe ölelt tájban.  Rajta, mint utolsó túlélők dacolnak az idővel az e tájra jellemző sziki és löszpusztai flóraelemek. Így megtalálható itt a védett a fátyolos nőszirom (Iris spuria), a réti őszirózsa (Aster sedifolius) és a jellegtelen, de ugyancsak védett sziki kocsord (Peucedanum officinale), amely a ritka Natura 2000 jelölő lepkefaj, az éjszaka aktív nagy szikibagoly (Gortyna borelii) tápnövénye. A tölgyerdőben pedig három orchideafajunk is megtalálható a néhány hektárnyi középkorú tölgyesben. Így a ritkább kardos madársisak (Cephalanthera longifolia), az egyes években száznál több példányban is megtalálható fehér madársisak (Cephalanthera damasonium), és elvétve a széleslevelű nőszőfűvel (Epipactis helleborine) is találkozhatunk.

Vadonélő állatok közül az európai őz (Capreolus capreolus), a mezei nyúl (Lepus europaeus) szép állománnyal bírnak. Madarak közül pedig a szalakóta (Coracias garrulus), és a vörös vércse (Falco tinnunculus), valamint a kis őrgébics (Lanius minor) jelenléte említésre méltó.

A védett területet a 35. számú főúton a városból Görbeháza község felé haladva, Pród község után a Tejház dűlővel átellenben letérve észak felé közelíthetjük meg, amelyet az egyetlen földút bevezetésénél jelöl ovális tábla.